Attól a naptól kezdve együtt lógtunk minden nap minden percében.Feltűnt,hogy Stefan nagyon furcsán viselkedik.Szerintem van valami titka,amit nem mond el nekem.Pénteki nap volt.A nap gyönyörűen ragyogta be falunkat.Töri óra után lementünk Stefannal az udvarra és leültünk egy lócára.
-Szeretnék elmenni a házadba,szeretném tudni,hogy éled a napjaidat.-mondtam Stefannak
-Ha gondolod ma suli után elviszlek-mondta kicsit aggódó arccal.
-Rendben-válaszoltam,és közben majd' kiugrottam a bőrömből.
Suli után beültünk az autóba és elindultunk Stefan házához.Egész úton,olyan arcot vágott,mint aki tart valamitől.Mikor megérkeztünk,gyönyörű látvány fogadott.Csodaszép táj vette körül a házukat,ami hatalmas volt.Bementünk.Ő felment gyorsan az emeletre átöltözni,addig én nézelődtem a nappaliban,ami szintén hatalmas volt.Egyszercsak köd szállt fel az ablakban és egy madár repült be az ablakon:holló volt.Olyan hirtelen repült be,hogy megijedtem és ahogy megfordultam egy fekete inges fiúba botlottam.
-Óvatosan,még elesel itt nekem-mondta a srác
-Te meg,hogy kerültél ide?-kérdeztem
-Ezt inkább nekem kellene kérdeznem,nem gondolod?
-Kérdésre nem felelünk kérdéssel-tájékoztattam felháborodva
-Bizonyára Elena vagy,Stefan sokat mesélt rólad-válaszolta
-És te ki vagy?
-Damon Salvatore,Stefan bátyja
-Nem mondta Stefan,hogy van bátyja
-Azért,mert nemrég tértem haza és amugyis segfejnek tart.
Ekkor Stefan lépett le a lépcsőn.
-Nem is mondtad,hogy van testvéred-faggattam Stefant
-Mert nem gondoltam,hogy visszatér
-Jaj öcsikém ezt még átbeszéljük-vágott közbe Damon
-Hű,de megijedtem-válaszolta Stefan kicsit idegesen
Ezután Stefannal felmentünk az emeletre és beszélgettünk.Mikor indultam hazafelé Damon megállított az ajtóban:
-Örülök,hogy megismertelek Elena-és kezet csókolt,mint egy úriember
-Én is Damon,bár kicsit fura volt a belépőd-köszöntem vissza
-Oh,akkor te még nem ismersz-kacsintott rám a fiú
-Akkor sziasztok-köszöntem és megcsókoltam Stefant.
-Szia drágám,hívj ha hazaértél-mondta aggódóan
-Meglesz-nyugtattam meg.
Ezt követően én elindultam haza.Stefan felment a könyvtárba és egy kést szúrt a hasába Damonnek,de ő kirántotta a kést és a sebe begyógyult.
-Ez egy márkás póló öcsikém,most vehetsz egy másikat,különben is:miért kellett ezt tenned?
-Mondtam,hogy tünj el a a faluból meg a környékéről is,na meg hagyd békén Elenát.
Damon nem válaszolt semmit csak a késsel hasba döfte Stefant:
-Mondtam,hogy soha ne érezd magad erősebbnek nálam-tájékoztatta Stefant Damon-jah,és szurkolj,mert randim van
-Ne nyúlj hozzá
-Már nem vagy a régi,nem iszol embervért,nem tudsz megállítani.Még tuti utolérem.-mondta Damon és elindult.
Ahogy sétáltam hazafelé kiabálást hallottam:
-Elena,Elena várj meg!-kiabálta Damon utánam.
Megálltam és megvártam.
-Szia megint-köszöntem
-Neked is szia-köszönt vissza
Hosszasan beszélgettünk.Hazáig elkísért.
-Mondd meg Stefannak,hogy hazaértem biztonságban.
-Átadom,nyugi-mondta Damon
-Köszi-köszöntem meg neki
-Nincs mit,elvégre is barátok vagyunk vagy nem?
-De igen,barátok vagyunk-válaszoltam mosolyogva és bementem.
Éjszaka arra ébredtem,hogy valaki megsimogatta az arcom.Nem tudom ki volt az,de hideg keze volt.Másnap nem volt suli,így átmentem Stefanéknál.Kopogtattam és Damon nyitott ajtót.
-Szia,Stefan?
-Az emeleten kiselőadást tart,de ne zavartasd megad.Jah,és ha családi fotókat mutatna,akkor tudd,hogy nem volt mindig ilyen jóképű.
Folytatás köv.részben!
2.rész
2017-03-21
Hozzászólások (0)