Felmentem Stefanhoz,aki éppen olvasott egy könyvet.
-Szia-köszöntem
-Szia,hát te?
-Jöttem,hogy az egész délutánt együtt töltsük.
-Az jó lesz
-Autóval jöttem,ugyhogy nem kellesz aggódnod,hogy hogyan jutok haza
-Én úgy is aggódni fogok,mert szeretlek
-Én is szeretlek
-Szeretném,ha ez mindig nálad lenne-mondta és egy nyakláncot nyújtott felém
-Hiszen ez gyönyörű,köszönöm édesem.
Nem váaszolt,csak mosolygott,majd megcsókolt.És tényleg,az egész délutánt együtt töltöttük.Este autóba ültem és elindultam hazafelé.a hídon megcsúszott az autó és beleborultam az autóval a vízbe.Elvesztettem az eszméletem.Amikor felébredtem egy ismeretlen házban találtam magam.Kinyitottam a szemem és Damon ült egy széken az ágy mellett és bámult a gyönyörű sötét szemeivel.
-Ébresztő álomszuszék,egy telejs napot aludtál
-Hol vagyok és mi történt?
-Folyóba zuhantál,én arra jártam és kimentettelek,aztán idehoztalak a Georgiai házamba
-Most tényleg,hol vagyunk?
-Georgiába
-Komoly?
-Komoly,és még mindig Georgiába
-De én nem mehetek Georgiába
-Persze,hogy nem,hisz’ már ott vagy és még itt leszünk pár napig,amíg fel nem épülsz.Stefannak már szóltam:kicst durcizott,de elfogatta,cserébe,hogy nem nyulok hozzád.
-Tuti?
-Tuti
-Akkor jó.Köszönöm
-Nincs mit.Megígértem Stefannak,hogy az életem árán is megvédelek
-És ezért életem végéig hálás leszek neked
-Most pedig pihenj még,mert nagyot zuhantál.Én majd vigyázom az álmod.Szólj,ha fáj valamid.
-Ok,és mégegyszer köszönöm.
Elaludtam és míg Damon a közelemben volt egy megmagyarázhatatlan jó érzés fogott el.Fél óra múlva felriadtam:
-Damon,segíts,nagyon fáj
-Hol fáj?
-Itt,ezen a helyen-mutattam a hasam egyik részére
Damon odajött,leült mellém az ágyra és megsimongatott.De ennek ellenére sem szűnt,iszonyatosan görcsölt,majd olyan rosszul lettem,hogy elájultam.Damon bevitt a kórházba,ahol tájékoztatták,hogy nincs semmi probléma,nem tudják mi volt ennek a fájdalomnak az oka.Ugyhogy Damon felkapott és visszavitt a georgiai lakásába,ahol zaklatottan Stefant,de nem értettem mit beszélnek.
-Öltözz,indulunk haza-mondta aggodalmasan Damon
-Miért?
-Adódott egy kis probléma és el kell mondanunk Stefannal valamit.
-Akkor ne habozzunk,siessünk-mondtam és már abban a pillanatban Damon karjaiban találtam magam,aki vitt is az autójához.
-Hívd fel Stefant,hogy elindultunk
-Rendben,de ne légy ilyen ideges,mert én is az leszek
-Ha tudnád miről van szó,te is az lennél.
Mikor hazaértünk Stefan és Damon házába,leültünk a nappaliba.
-Elena,tudjuk,hogy miért volt fájdalmad-szólt Stefan
-Ki vele!-válaszoltam
-Az a helyzet,hogy Damon és én vámpírok vagyunk-mondta félelemmel az arcán Stefan
-Mi?Az nem lehet!Nem lehettek azok!-ordítoztam kiakadtan
-Kérlek,hogy ne mondd el senkinek,mi csak meg akarunk védeni és én szeretlek-nyugtatott le Stefan
-Én is szeretlek ezeknek ellenére is,de ehhez nekem idő kell
-De várj…ez még semmi…a fájdalmad oka az volt,hogy te egy hasonmás vagy.A hasonmásod neve Kathrine Pierce,ő is vámpír.Mivel itt van a környéken,így ami fájdalmat ő érez,azt te is.Nyilván tudja,hogy él a hasonmás,szerzett egy boszit,összekötette magát veled -tájékoztatott Damon
-De miért csinálna ilyet?
-Azért,mert tudja,hogy együtt vagy Stefannal és én visszatértem-bizonygatta Damon
-Mi köze van hozzátok?
-Az hosszú történet,előbb ezt dolgozd fel,aztán ha fekészültél szólj-szólalt meg Stefan is
-De eddig miért nem mondtátok?
-Meg akartunk óvni-mondták egyszerre a Salvatore testvérek
-Na jó,most hazamegyek,aztán majd értsítelek,hogy mikor állok készen
-Rendben-hagyta jóvá Stefan,majd megcsókolt.Ezután hazaindultam.
Folytatás a köv.részben
3.rész
2017-04-04
Hozzászólások (0)